Attól, hogy ősz van, még nem állt meg az élet, sőt, van ahol ilyenkor indul a kajakos szezon. Ilyen a Hévíz patak, ami csak időszakosan evezhető, ráadásul pont akkor, amikor a leghidegebb van.

A hőforrás táplálta víz a legnagyobb mínuszokban is kellemes hőmérsékletű. Olyannyira, hogy senki ne lepődjön meg, ha az első száz méteren fürdőzőkkel találkozik. A gőzölgő vízben pancsolásnak errefelé nagy hagyománya van. A hévízi termálforrásnak köszönhetően a tó  vize még télen is több, mint 20 fokos, így gyakorlatilag a reumások mekkájaként ismerik a legtöbben.   

A patak medrét az evezősszezon kezdetén kikotorják. Így tisztítják meg a vizet az úgynevezett idegenhonos növényektől, amik sok bosszúságot tudnak okozni, ha túlságosan elszaporodnak. Első alkalommal szkeges hajóval voltunk, de jó néhány helyen küzdöttünk, hogy átjussunk a torlaszoknál. 

 Ezúttal előrelátóan egy sima zsebtutajjal vágtunk neki a túrának, nincs rajtuk szkeg, kicsit kacsáznak, de pont kényelmesen végigcsorogtunk velük a patakon, volt idő nézelődni, napozgatni, és még enni is tudtunk. 

Az út két harmadánál van a Fácános nevet viselő pihenőhely, kultúrált toalettekkel és egy fedett terasszal. Mi vittünk kempingkaját (nemsokára jön majd róluk egy teszt), de ha csak egy teára álltok meg, a patak parton rengeteg vadmenta nő, érdemes felhasználni, nagyon finom tea készíthető belőle. 

 A túra vége a 76-os útnál van, ott egy zsilip jelzi a túra végét. Csak csendben jegyezzük meg, hogy elkelne egy rendes kiszállóhely, stég és lépcső, mert a part meredek és csúszik. Kb úgy szálltunk ki, mint az állapotos fókák, mindegy volt, hogy vizesek leszünk, vagy sárosak. Ettől függetlenül kihagyhatatlan élmény, próbáljátok ki!

 FONTOS: A patakon engedély kell a túrázáshoz, amit a Balatonfelvidéki Nemzeti Park ad ki, az ára egy napra ezer forint/fő. Érdemes előre megvenni, mert a túracégek viszik, mint a cukrot. Vigyetek magatokkal száraz ruha pakkot, a végén kiszálláskor jól fog jönni a meleg cucc.