Megint tök jó helyen jártunk, a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna nem sok embernek jut eszébe, mint evezős uticél, na mi pont ezért indultunk el Tass irányába.

A neten hiába keresgéltünk, a legtöbb információt a horgászoldalak adták, a BÁCSHOSZ  a pecások számára viszonylag jó támpontot ad, ez mondjuk meglátszik, a környék tele van mesebeli hangulatú pecástanyákkal.

Ellenben a kajakosok, kenusok, vagy suposok maximum próba szerencse alapon tudnak elindulni. Na mi is pont ezt tettük. 

A nyúlfarknyi pontyuszonnyi leírás szerint a  Kiskunsági Főcsatorna a főváros és a Duna-Tisza közének egyik legkedveltebb horgászvize. A Ráckevei Duna-ágból ered és Akasztónál csatlakozik a Duna-völgyi Főcsatornába. A beszállás a susnyásban történik, gyakorlatilag húsz méterenként lehet olyan kis tisztás szakaszt találni, ahol gond nélkül vízre lehet tenni a kajakokat, és ugyanez a helyzet a kiszállással is, ráadásul a pecásoknak köszönhetően sok kis stég is van a part mentén, senkit sem zavarnak el onnan. 

A Főcsatorna az 1960-as években épült és több, mint 50 kilométeren át kacskaringózik Akasztóig, ezért is ragadt rá a Kígyós név (Igen, ott van útközben az 52-esnél a Kígyósi Csárda is, pacallal és mákos-meggyes palacsintával). Igazából tényleg inkább horgászvízként ismert, szóval aki kajakozni indul, az figyeljen a belógó szerelékekre. A víz szélessége akár 40-50 méter is lehet helyenként, mélysége pedig másfél-két méter.

Szóval  érdemes néhány napot rászánni, mert remek túra végigkanyarogni az Alföldön, út közben pecázgatni, esetleg sátorozni egyet a parton. Ha van horgászengedély (a 90 napos turista ingenyes, plusz napijegy kétezerért) akkor még a vacsora is megfogható két óra alatt. 

Nemsokára megyünk a Körösre, reményeink szerint leevezünk majd egészen a Tiszáig. 

Töltsétek le a szuper kis matricacsomagunkat Viberre innen, Instagramon pedig itt találtok bennünket.